• "Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
  
• Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.

• Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd.
  
• Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok.
•  Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...

           /Márai Sándor/

Neale Donald Walsch - Kicsi lélek és a Nap 

Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: - Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
- Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! - mondta.  - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng, együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül...és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten -, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten -, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges" nem azt jelenti, hogy „jobb". Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. - Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! - válaszolta Isten.
Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek" lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz". Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyű lesz?
- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot". Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyőzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni...
- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen...?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott - és főleg, ha szomorúságot hozott - a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
- Mindig emlékezz - mosolygott Isten: - Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

"A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy

hibázni fogsz.

(Elbert Hubbard)

"Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok

boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik

azokat." (George Bernard Shaw)

"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és

használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat

útközben úgyis meg fogod találni."

(Napoleon Hill)

"A kiemelkedően sikeres emberek megértették, hogy a személyiségfejlesztéssel párosított

folyamatos erőfeszítések egy bizonyos idő elteltével tartós sikert eredményeznek. Rendkívül

tisztán látják maguk előtt azt, hogy hová fognak eljutni a siker-utazásuk végén. Abban az

esetben, ha egy átlagos életminőség helyett jólétben szeretnél élni, alkoss elérhető, reális

célokat, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy erőfeszítéseket kelljen tenned értük. Értsd meg,

hogy a céljaid megvalósításának kulcsa és az eredmények folyamatos elérésének módja, az

önmotiváló képességed és cselekvésed párosításában rejlik."

(Jeffrey Combs

"Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen

fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a

változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában."

(Nido Qubein)

"Ha hajót akarsz építeni, akkor az embereket nem favágáshoz kell összetrombitálni, nem

feladatokkal kell őket ellátni, hanem beszélni kell nekik a tengeren utazás gyönyöreiről."

(Antoine de Saint-Exupery)

Edit verse

Még mindig

Csak tisztább lett minden,
belül semmi nem változott,
semmit nem tudok tenni ellene,
de mostmár nem is akarok.
Szenvedés, ha nem hallhatlak,
ha nem láthatlak,
csak egy pillanatra is,
mi ez? Segítsetek!
Érti ezt valaki?
Mindent megtennék, hogy
segíthessek Neked, hogy
szemeidben Fényt lássak,
s ne szomorú tekinteted.
Csak szeretlek, tisztán, egyszerűen,
Istenem, miért olyan nagy bűn ez?
Gurudév, emeld magadhoz,
kérlek gyógyítsd meg testét,
 hogy ragyogjon a lelke és
szolgálhasson ismét!
Áldott Földanya, vigyázd lépéseit,
töltsd fel kérlek és gyógyítsd be sebeit!
Erőt adó Napunk, melengesd Fényeddel,
járd át sejtjeit gyógyító lényeddel.
Drága Hold nővér, oldd fel fájdalmait,
oldódjon az éjbe minden ami hamis.
Szellőcske, simogasd, borzold újra haját,
esőcseppek, érintsétek borostás arcát.
A szívemben van,
ha akarnám sem titkolhatnám tovább,
mikor járhatjuk tovább újra Együtt a Szeretet útját?

/ Török Edit verse/

NEALE DONALD WALSCH
A kapcsolatokról

hogy a kapcsolat a legjelentősebb tapasztalat, amit megteremthetünk magunknak. Mert kapcsolatok nélkül semmik vagyunk. Nélkületek egyáltalán semmi nem vagyok...,,

,,...Végső soron én nem teremthetem magam újra olyannak, amilyenek ti nem vagytok. Azaz: csakis azt láthatom magamban, amit kész vagyok meglátni bennetek. És amit elmulasztok felfedezni bennetek, azt soha nem találom meg magamban, mivel fogalmam sem lesz a létezéséről. Ilyenformán az istenit sem találhatom meg magamban, amíg nem keresem, nem fedezem, és nem ismerem fel bennetek. Amilyen mértékben elmulasztom fel- és megismerni bennetek az istenit, olyan mértékben nem ismerem fel magamban sem, és ugyanúgy nem tudok meg magamról más jó dolgokat sem. Persze, ami azt illeti, rosszat sem. Mert semmi nem létezhet itt, ami nem létezik amott. És számtalan ennek az oka. Legfőképpen, hogy mindannyian egy vagyunk. Nincs itt senki más. Ezért aztán méltán találjuk úgy, hogy ennek a kapcsolatnak egyedülálló a helye az életünkben, nem egyszerűen csak fontos, hanem - egy kis szójátékkal élve, de szigorúan ragaszkodva a valósághoz - helyettesíthetetlen a helye. Ahogy mondom: nem lehet helyettesíteni. Nem helyettesíthetjük semmivel azt a kapcsolatot, mert az önmagunkkal hoz kapcsolatba. A kapcsolat az egyetlen olyan tapasztalat az életben, ami az önmagunkról való tapasztalattal ajándékoz meg. És nemcsak az emberekhez fűződő kapcsolatokat számíthatjuk ide, hanem helyekhez, tárgyakhoz, fogalmakhoz, érzelmekhez, indulatokhoz, de még az eseményekhez fűződő kapcsolatokat is - úgy bizony, az életünkben előforduló eseményekhez fűződő kapcsolatokat is!
  
  Mindannyian állandó kapcsolatban állunk életünk körülményeivel és eseményeivel. És teljes egészében önteremtő kapcsolatainkból fakad, hogy megtapasztaljuk, kijelentjük, kinyilvánítjuk, kifejezzük, kiteljesítjük - és azzá válunk, akik valójában vagyunk.
  
  Ha megértjük azon hely szentségét, amit mindannyiunk tapasztalatában elfoglal a kapcsolat, akkor a kapcsolat tapasztalatát tetteinkben is szentnek fogjuk tartani. Nem csak gondolatban, nem csak szóban, hanem tettben. És egyszerre megváltoznak a kapcsolatainkban tanúsított tetteink.

  Először is felfedezzük a titkot, amiről az imént beszéltem: hogy csak azt láthatom meg magamban, amit benned meglátok. És ha már megértettük ezt a titkot, az fogja vezérelni a kapcsolatainkat, hogy meglássam benned a legmagasztosabb látomást, amit csak el tudok képzelni, és még segítek is neked annak a megteremtésében, és ha úgy döntesz, hogy nem akarod megteremteni, akkor ebben a törekvésedben is. A társaknak tehát az a dolguk, hogy egymással és egymásért teremtsenek; ne azt nézzük, mit vehetek el a másikból, hanem azt, mit adhatok hozzá, és azzal hogyan segíthetem a társamat kifejezni és megtapasztalni az énjét. Mert megértjük, hogy valójában ez minden kapcsolat, hogy ez magának a létnek az egyetlen igazi célja.
  
  A kapcsolatban hirtelen teljesen megváltozik és átalakul a célunk. Már nem azt igyekszünk kifürkészni, mit nyerhetünk a kapcsolatból, hanem azt, mit tehetünk hozzá. Milyen erőt adhatunk? Mit hívhatunk életre? Minek a megvalósulását idézhetjük elő? Tudjátok, ahogy "fényezhetitek" az autótokat. "Megvalósíthattok" embereket. Csak "fényezzétek fel"! Ragyogtassátok fel egy kicsit! És akkor megvalósulnak. Ez a végső és a legteljesebb önmegvalósítás. ...,,

,,... Az önmegvalósítás végső soron nem érhető el egyedül. Csak akkor érhető el, ha úgy valósítjuk meg az Ént, ahogy egy másikban látjuk. Ezért nem csinálnak semmi mást az igaz mesterek, csak járkálnak az emberek között, és visszaadják őket önmaguknak. Kerültetek már igaz mester szeme elé? Voltatok már valakinek a jelenlétében, akit spirituális mesternek tartotok, vagy legalábbis olyan közel jár ehhez az állapothoz, ameddig eljuthatunk ebben az életünkben? Tartózkodtatok már egyazon helyiségben valakivel, aki az önuralomnak azon a szintjén működött? Ha majd sor kerül rá (és azonnal fel fogjátok ismerni), rájöttök, mivel töltik az idejük legnagyobb részét. Azzal, hogy meglássák bennetek a mesterit. Rátok tekintenek, a szemetekbe néznek, és olyannak látnak titeket, amilyennek még csak el sem tudtátok képzelni magatokat. Akkor el fogtok tűnődni, miért nem látjátok magatokat olyannak, amilyennek ők látnak. Ők meg azon tűnődnek, hogyhogy ti nem látjátok magatokat... Na várjunk csak, ennek még egyszer nekifutok. [Nevetés] Az a benyomásom, nem számítottatok tőlem erre a kijelentésre. Nos, készen állunk? Mindannyian, engem is beleértve? Szóval, akkor ők azon fognak tűnődni, hogy ők miért nem... és azon fognak tűnődni, ti miért nem... Na jó, hagyjuk... [Nevetések] Nem mondhatjátok, hogy nem vagyok tisztában vele, mikor kell feladni.
  
  Tehát, amikor az említett elbűvölő módon használunk egy kapcsolatot, a szeretett lénnyel átalakítjuk az önmagunkról alkotott egész tapasztalatunkat. Egyszeriben nem akarunk tőle semmit - csak azt akarjuk, hogy mindent neki adhassunk. És igyekszünk neki adni mindent, ami vagyunk, és nem kérünk cserébe semmit.
  
  Nos, beszéljünk világosan. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk legázolni magunkat. Nem jelenti azt, hogy odadobjuk magunkat áldozatnak egy működésképtelen kapcsolatban. Szó sincs róla. Az élethez, a léthez nem arra van szükség, hogy kötődjünk valakihez, aki rosszul bánik velünk. Ha valamiért, hát ezért fogok pillanatokon belül eltávozni innen. Nevethetnétek kicsit felszabadultabban a poénjaimon...
  
  Azt viszont jelenti, hogy amint a legteljesebb mértékben átadjuk magunkat másoknak, akkor lehetővé tesszük, hogy megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, még ha egyszer netán azt is kell mondanunk: "Úgy döntöttem, hogy nem lakom együtt veled tovább." Csodálkoztok? Pedig adódhat úgy egy szép napon, hogy meg kell találnunk a módját, hogyan váljunk el egymástól minden keserűség nélkül. Kapaszkodjatok meg: ehhez nincs szükségünk ügyvédekre. Tudjátok, mi az egyetlen oka annak, hogy ügyvédekre van szükségünk? Elárulom: az, hogy vannak
  
  Egy szép napon képesek leszünk egymásra nézni és így szólni:
  
  - Úgy veszem észre, lejárt az együtt töltött időnk. Úgy veszem észre, eljött a pillanat, hogy továbbra is feltétel nélkül szeressük egymást, továbbra is megadjunk egymásnak minden ajándékot, amit a hatalmunkban áll megadni a maguk teljességében, de tegyük ezt a helyiség két végéből, az utca két oldaláról, vagy a világ túlfeléről. Mert a fizikai viselkedésed bizonyos része nem áll összhangban az én döntésemmel, hogy én hogyan élem az életem. És ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.
  
  Egy szép napon képesek leszünk kimondani az igazságot, anélkül hogy valami rosszat találnánk a másikban, vagy egyenesen gonosztevőnek bélyegeznénk, csak hogy igazoljuk az igazságunkat. Ha idáig jutunk, még akkor is megteremthetjük a szeretetet, fenntarthatjuk a kapcsolatokat, amire sóvárgunk az életünkben, mert ezek a kapcsolatok nem függnek semmiféle feltételtől és nincs semmiféle korlátjuk.
  
  Összefoglalva, ennyit kell tudni a legjobb kapcsolatokról és a működésükről. Ezek mindenekelőtt olyanok, amelyek nem ismernek semmiféle feltételt. A legjobb kapcsolatok nem függenek holmi feltételektől. Nincs korlátjuk. Mert az igaz szereteten alapuló kapcsolatok - szereteten, amelyik igaz! - teljesen és teljességgel szabadok.
  
  A szabadság annak a leglényege, aki vagy. A szabadság a szeretet lényege. A szeretet és a szabadság szó felcserélhető. Ahogyan az öröm
  
  Így tehát, ha szeretünk valakit, soha, soha ne igyekezzünk korlátozni vagy behatárolni a másikat. A szeretet azt mondja: "Az én akaratom számodra az, ami a te akaratod számodra." A szeretet azt mondja: "Azt választom neked, amit te választasz magadnak." Ha azt mondom: "Azt választom neked, amit én választok neked", akkor nem szeretlek. Akkor rajtad át csak magamat szeretem, mert én megkapom, amit akarok, ahelyett hogy azt nézném, te kapd meg azt, amit akarsz.
  
  Éppen ebben áll a világunk legfőbb iróniája! Abban a pillanatban, ha azt mondom: "Azt választom neked, amit te választasz magadnak", soha nem fogsz elhagyni. Mert mindannyian olyasvalakit keresünk, aki lehetővé teszi, hogy megszerezzük, amire az életből vágyunk. Tudjátok, az egész világ abban mesterkedik, hogy ne jussunk hozzá ahhoz, amit akarunk, kezdve - mondjuk - kétéves korunkól, amikor a szüleink szigorúan kijelentik: "Nem, az nem lehet a tiéd!" Aztán az iskolában a tanárainkon a sor: "Ne rágógumizz az iskolában!" És igen, a sokkal nagyobb megszorítások is, nagyon szépen köszönöm a kiegészítést.
  
  Aztán ugyanígy megy tovább a serdülő éveinkben, amikor bimbózó szexualitásunk arra késztet, hogy egyetlenegy dolgot akarjunk, a világ pedig váltig azt bizonygatja, hogy márpedig az a legkevésbé sem helyes - egyes vallások szerint már maga a puszta vágy sem. Ó, micsoda pusztítást engedtünk szabadjára ezen a bolygón az eszelős szexuális hozzáállásunkkal! Kész őrület.
  
  Aztán ez folytatódik a felnőttkorunk küszöbén, de még a későbbi felnőtt létünk során is, olyan világban, amelyik egyfolytában azt bizonygatja, hogy éppen az nem lehet a miénk, amit igazán szeretnénk. Hallottam bizonyos feleségekről, akik odamennek a férjükhöz és azt mondják:
  
  - Drágám, tűzdelőtanfolyam lesz minden kedden este, hat héten át. Szeretnék eljárni rá.
  
  És bizony nem egy férjet ismerek, aki erre kijelenti:
  
  - Nem.
  
  El tudjátok képzelni, hogy egy férj azt mondja a feleségének: "Nem akarom, hogy eljárj arra a tűzdelésre"? Márpedig mégiscsak megesik.
  
  - De Archie, csak egy tűzdelőtanfolyam!
  
  - Fogd vissza magad, Edith.
  
  Láttátok? Emlékeztek rá? És tudjátok, miért nevetett az egész ország Archie Bunkeren? Mert a fél ország önmagát látta benne. Ismerjük el, szörnyen feszélyezetten csengett az a nevetés.
  
  Én igazán nagyon szerettem apámat - Isten nyugosztalja -, de ő is nagyon, nagyon hasonlóképp viselkedett. Persze nem minden tekintetben volt Archie Bunker-féle: nem táplált például faji előítéleteket, de barátaim, annál inkább akadtak ilyesféle gondolatai: "Én vagyok a ház ura. És az engedélyem nélkül a feleségem még tűzdelőtanfolyamra sem járhat el, azt pedig nem fogom megadni neki."
  
  Az igaz szeretet őszinte kifejezésére épülő kapcsolatban nem csak az rendjén való, ha a feleség odamegy a férjéhez és azt kérdezi: "Eljárhatok a tanfolyamra?", hanem az is, ha történetesen azt mondja:
  
  - Ebédelhetek Harry-vel? És mellesleg, drágám, téged nem Harry-nek hívnak.
  
  A férj pedig, nevezzük Mike-nak, így felel:
  
  - A te akaratod az én akaratom. Te Harry-vel akarsz ebédelni; ebédelj hát Harry-vel. Eléggé szeretlek ahhoz, hogy azt akarjam neked, amit te akarsz magadnak.
  
  Ha Harry netán olyasmit forgatna a fejében, hogy elvegye Mike-tól az illető hölgyet, ebben a pillanatban már le is tehet róla, mert roppant kevesen akarnák elhagyni Mike-ot, miután ilyenfajta szabadságot ad nekik önmaguk kifejezésére. Annál nagyobb viszont azoknak a nőknek a száma, akik azonnal faképnél hagynák Mike-ot, amint így válaszol:
  
  - Nem ebédelhetsz Harry-vel! A nevét sem akarom hallani ebben a házban! Verd ki a fejedből! Egyáltalán, mi ütött beléd? Nem vetted még észre, hogy hozzám tartozol? Az én asszonyom vagy!
  
  Mellesleg, ugyanezt a nők is megteszik a férfiakkal.
  
  - Igaz is, édesem, Matildával szeretnék ebédelni - veti fel például Mike.
  
  - Én viszont egyáltalán nem szeretném, hogy vele ebédelj és nem is fogsz!
  
  Ostoba, szélsőséges példa? Hát persze. De tökéletesen kifejezi a lényeget. És az élet bőségesen kínál alkalmat megmutatni, kik vagyunk valójában.
  
  A szeretet soha nem mond nemet. Mit gondoltok, honnan tudom? Hát onnan, hogy Isten soha nem mond nemet. Márpedig Isten és a szeretet felcserélhető. Kérjünk bármit, Isten soha nem mond nemet. Még akkor sem, amikor Isten látja, hogy bajt hoz ránk a kérésünk. Mint Matilda. Vagy Harry. Vagy valami más. De Isten soha nem fog nemet mondani, mert pontosan tudja, hogy soha nem keveredhetünk a legnagyobb bajba. Másként fogalmazva: soha nem okozhatsz úgy kárt magadnak, hogy annak eredményeként megszűnik a léted. Csak fejlődhetünk és gyarapodhatunk, és egyre inkább azzá válhatunk, akik valójában vagyunk. Isten azt mondja nekünk: "Azt választom nektek, amit ti választotok magatoknak. És arra biztatlak bennetek, hogy tegyetek így azokkal, akiket ti szerettek."
  
  Nos, ébredjetek fel. Fel akarlak ébreszteni mindannyiótokat! Mert azt akarom, hogy tudjátok, azonnal el fogtok aludni, amint olyasmivel kerültök szembe, amit nem akartok hallani. Szó szerint álomba merültök, akár ebben a pillanatban, a széketekben. [Nevetés] És persze azt fogjátok gondolni, nem azért történt, amiről szó van. "Ó, hiszen csak elfáradtam." Így jár el a tudatalatti, ha nem akar tudomást venni valamiről. "Éppen csak ezt a kis részt alszom át." Vigyázzatok, mert a többségünk alvajáróként éli le az életét! Vigyázzatok, ne alvajárással töltsétek az életeteket! Legyetek éberek! Maradjatok ébren. Nem tudhatjátok, mely órában jön el hozzátok a mesteretek...,,

. Öröm, szeretet, szabadság - szeretet, szabadság, szeretet, öröm. Mindegyik ugyanazt jelenti. És nem lehet örömteli az emberi lélek, amíg bármilyen módon korlátozzák vagy behatárolják.

Ezt az üzenetet egy hajnalban kaptam.

2009.februárjában

MI a feladata egy Magyar Nőnek?

 

Azokat az ősi energiákat, beidegződéseket, amelyek a múltban oly

sokat jelentettek, nekünk Magyar nőknek, a Magyar Anyáknak kell életre hívnunk.

Vagyis, mint amikor életet adunk a bennünk megfogant gyermeknek, úgy kell életre keltenünk és engedni a virágzását annak az ősi magnak,amely bennünk van elültetve és csak arra vár, hogy életre kellhessen.

Ez a csodálatos kegyelem nekünk Nőknek adatott meg.

Nekünk Nőknek van ilyen tudása. Ezzel a tudással tudunk erőt adni a szív csakrának is,hogy életre kelljen,teljes aktivitásban tudja tenni a dolgát.

Egyúttal az összes magyarországi szent helynek is.

Mi magyar asszonyok,  adhatjuk meg az első lökést, ahhoz hogy teljes erővel és intenzitással tudjon működni.

Mindezt úgy, hogy nem indulatokkal, nem harccal, hanem csak szeretettel, és olyan bájjal, amivel csak mi nők rendelkezünk.

Mert ahhoz, hogy valami szeretett rezgésével és fényével működjön nem az indulatra, nem erőszakra van szükség,

hanem olyan energiára, amely azt sugározza, mint amikor, egy Anya gyengéden karjában szoptatja gyermekét.

Ezt egy női minőség tudja megvalósítani, mert ősidők óta ez van bele kódolva. Ezeket az ősi női energiákat kell újra beizzítani és beaktiválni, először magunkban, majd utána a szent helyeken.

Először magunkban kell az ősmagot életre kelteni, és utána ültethetjük el máshol.

Fel kell ébrednünk, hogy elindulhassanak azok az ősi energiák, amelyek arra várnak, hogy valaki megnyomja az indító gombot, illetve más hasonlattal, gyermek első lépéseinél is szükség van arra, hogy az Anya fogja a kezét addig, amíg biztonságban lépked.

Utána megelégedve engedi el útjára.

 

A hajnal csodája

Hamarosan hajnalodik,

 a harmat cseppek,  melyek arcodat fedik hamarosan felszáradnak.

A  frissesség, melyet utána érzel,

megnyitja neked a Mindenséget.

A Mindenség kapujában állva,

feltárul neked a fényfolyosók világa.

Minden folyosó egy labirintust alkot,

de a helyes utat hamarosan megtalálod.

Nyissd meg szíved , a Belső Gyermeked

hangjának,

 cserébe elvezet majd a kristályok birodalmába.

A szeret, s szerénység adja majd a fényt,

Mely lámpásként kezedben elkísér.

Ne félj, mert a  Fény Angyalai veled lesznek,

 szeretetükkel mindenhová elkísérnek.

Kíséretükben eljutsz majd a fényvárosba,

hol belerévülsz majd a csodákba.

Ott nincs gyűlölet vagy harag,

ott csak az önzetlen s tiszta szeretet fogad.

 Ott találkozol majd a Szűzanyával,

ki fenséges szeretetével és bájával eláraszt.

 Mikor eme csodás utad véget ér,

sietsz majd vissza, hogy mindenkinek elmeséld

Égi üzenet Mesteremtől

Ezt az üzenetet 2010.augusztus 22-én kaptam

2010.08.22. hajnal 5 óra

Elgondolkodtál már, azon hogy, miért nem halad az életed úgy és olyan tempóban, ahogy ezt te szeretnéd?

Ugye igen, csak a választ még mindig nem kaptad meg tisztán. Segítek neked ebben.

Csendesedj el, fordulj befelé, ezt már elég sokszor csináltad, és kapcsolódj össze felsőbb Éned-el és kérdd, hogy vezessen téged, de figyelmeztetlek ne te vezessd őt hanem engedd át magad hogy ő vezessen arra a pontra ahol elakadt az életutad feladatának teljesítése.

Mert bizony innen Mi úgy látjuk, hogy önzetlenségeddel, beleestél abba a csapdába, hogy régen nem a saját utadat járod, hanem segítőszándékkal ráléptél mások útjára s őket, tolod előre, s közben a te utad elakadt. Nem marad már erőd, energiád a saját vállalásaid teljesítésére és azokra a tanulási, tapasztalási folyamatokra, amelyeket vállaltál mielőtt testbe, költöztél.

Mivel erőd már nincs, csak azt látod körülötted mindenki halad, hiszen te tolod őket. Kérlek, hagyj fel ezzel, mert előbb utóbb fizikai síkon is meg fogod tapasztalni a testi szinten, hogy bizony ez számodra kellemetlen. Nem járhatod más útját csak a sajátodat. Kérlek, elmélkedj el azon, hogy a családodban, hányan vagytok ahány fő annyi út. A feleség, a gyermekek és te saját utad. Ugyanígy a barátok, ismerősök. Mindenki a saját útját járja és azokra a tapasztalásokra, tesz szert, amelyeket akkor vállalt mielőtt testbe költözött.

Legyen a betegség, öröm bánat. Ők azokkal a tapasztalásokkal lesznek nemesebbek. Ők vállalták, nem léphetünk át a másik Lény útjára, legyen az bármilyen fájdalmas is. Szánalommal, sajnálattal szintén ártunk nekik, mert gyengítjük őket.

Ellenben mindig hinnünk kell bennük, hogy képesek legyőzni bármilyen akadályt és tudathatjuk velük, hogy hiszünk bennük, de nem léphetünk át az útjukra, és nem foghatjuk a kezüket.

Mindenki olyan életutat vállalt, amit egyedül is képes teljesíteni. Annyit tehetünk, mint a jó szurkoló a pálya szélén, bíztatni hogy képes rá, meg tudja tenni, le tudja győzni bármilyen nagy is az akadály, csak hinnie kell magában, és bíznia kell, abban hogy erős és bármit meg tud oldani., mindennel meg tud birkózni, legyen az bármilyen nehéz is hiszen ő vállalta.

Tudom, most azt mondod, hogy nehéz ezt végig nézni, nehéz tétlenül állni s látni a másik szenvedését. Nem vagy tétlen hiszel benne, s bíztatod a másik Lényt, felébreszted benne az ősi erőt, amely hozzá segíti, hogy ő is higgyen és bízzon Önönmagában.

Gondolj csak az atlétára, aki a cél előtt már elvesztett szinte minden erőt, de a szurkolók olyan erővel biztatják, és hisznek benne, hogy ő ezek után, csodálatos módon minden utolsó erejét összeszedve elsőként ér célba.

Így tégy a hétköznapokban is akár családban akár baráti körben vagy a ismerősökkel. Ébreszd fel a másikban azt az ősi erőt, amely oly hatalmas, csodákra képes, de ne úgy hogy te járod a másik útját is. Csak a pálya szélén bíztasd.

Meglátod, majd hamarosan elindul a te életed is hiszen már majd nem szóród szét erődet, hanem saját utadra összpontosítva tolod előre a saját szekered nem pedig a másét.

Oldal: Üzenetek, idézetek,ÚJ!
magenta - © 2008 - 2024 - magenta.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat